Az elmúlt héten nagyszerű idő volt, ragyogó napsütés, délután 25-26 °C- t is mutatott a hőmérő. Igazi vénasszonyok nyara. Sétáltunk kisfiammal egy kis város főterén. Hosszú nadrágban, rövid ujjú felsőben voltunk mindketten, és szabályosan folyt rólunk a víz. Abban a pillanatban meg is bántam, hogy nem rövidnadrágban indultunk útnak. Ahogy körbenéztem, hogy mások mit viselnek, arra lettem figyelmes, hogy nagyon sokan hosszú nadrágban, és kabátban vannak. Annak ellenére, hogy a napsugarak egy nagyon meleg nyári napot varázsoltak ide nekünk október közepén. Mielőtt feladnád a cikk továbbolvasását, mondván nem érdekel az időjárás, rögtön rátérek a lényegre.

Tehát, ahogy nézelődtem, ki hogyan aszalódik meleg öltözetében a napsütésben, arra döbbentem rá, hogy az emberek, legalábbis nagyon sokan, milyen mereven gondolkoznak. Sokan nem mernek a pillanatnak éli. Nem merik a saját ösztöneikre hallgatva élni az életüket. A belső, rögzült elvárások, minták irányítanak bennünket. Bizony, nagyon nehéz ezekből kilépni. Nehéz levetni őket. Mint ahogy sokak számára nehéz volt levenni a meleg nadrágot és kabátot. Még akkor is, ha láthatóan izzadtak, rosszul voltak. Hiszen nem szoktunk hozzá, hogy ebben a hónapban ilyen meleg legyen; még akkor sem, ha tudjuk, hogy az a bizonyos vénasszonyok nyara elnevezésű időszakban meleg napokat is megélhetünk. Ragaszkodunk a belső hiedelmeikhez, elvárásainkhoz, megszokásainkhoz. Még akkor is, ha netán ez fájdalmat, kényelmetlenséget okoz nekünk. Sokan talán észre sem veszik, hogy mi alapján hoznak meg életünkben egy-egy döntést. Nem könnyű kilépni a saját, belső rögzült mintáinkból, a megszokásból. De nem is lehetetlen! Voltak néhányan, akik vették a bátorságot, és könnyű, nyári melegnek megfelelő lenge ruhát viseltek október közepén. Ők nem a berögzült sémák szerint gondolkodtak, hanem 100 %-ban jelen voltak az életükben. Érzékeltél, hogy mi zajlik körülöttük, és ennek megfelelően reagáltak.

Te hogyan élsz? Érzékeled azt, hogy mi zajlik körülötted? Mersz önmagadra hallgatni akkor is, ha sokan épp az ellenkezőjét vélik helyesnek, mint amit te gondolsz? Van bátorságod, és éberséged az „itt és most” szerint cselekedni?

Számomra A csodák tanítása című könyv hozta el azt a mankót, melynek segítségével szép lassan rálátok azokra a hiedelmekre, gondolatokra, hibás tételekre, amik eddig irányították az életemet. Számtalan ilyen módszer létezik. Mindenkinek a számára legmegfelelőbb segítséget kell megtalálnia. Én hiszem azt, hogy ha valaki valóban kész arra, hogy szembenézzen önmagával, akkor az a bizonyos segítő kéz hamarosan rátalál, és vezeti.

Ezzel a kis írással nem szeretnék nagy eszmefuttatásokba bonyolódni, csupán felhívni a figyelmedet! Élj! Figyelj! Lásd, hogy itt és most mi van körülötted! Légy valóban jelen az életedben!

Csodás napokat kívánok Neked!
Szeretettel: Szilvia