"Hiányzol! Nagyon!

Elbújtam. Sajnálom!

Vágyom az ölelésedre

Karjaid melegségére!

Hiányzik, ami a miénk volt,

Az a pillanat, ami az Örökkévalónak szólt.

Hol vagy? Merre jársz?

Előttem állsz! Mégsem látsz!

Vajon szeretlek még?

Zeng egyre csak e kérdés!

Hol van az az Én, ki Téged választott?

Hol van az a Te, ki Engem imádott?

Elméink külön utakon

Önmagunktól távol. Vakon.

Szíveink egymásra várnak

Miközben társai az Éjszakának.

Kereslek! Hajt egy Emlék!

Szerelmünk lehet a Menedék.

Emelj fel bennünket, Ó Istenem

Had gyógyuljunk meg szerető Fényedben!"